Körte (Pyrus communis)
A körte (Pyrus communis) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, hosszú életű lombhullató gyümölcsfa. Származása Európa és Nyugat-Ázsia, de a világ mérsékelt övi tájain széles körben termesztik. Egyik legnépszerűbb gyümölcsfajunk, amelyet friss fogyasztásra, befőzésre és párlatkészítésre is használnak. A körtefák változatos fajtái között megtalálhatók a nyári, őszi és téli érésű típusok is. Igényli a gondozást, metszést, rendszeres öntözést és megfelelő talajt, de cserébe bő terméssel és látványos virágzással hálálja meg a törődést. A körték magas rosttartalmúak, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok. Díszértékük sem elhanyagolható: tavasszal gazdag fehér virágzás, ősszel pedig színes lomb teszi őket látványossá a kertben.
Megjelenés: Közepes vagy nagy méretű, szabályos koronát nevelő lombhullató fa. Kérge szürke, idősebb korban repedezett. Ágain rövid termőnyársak és hosszabb hajtások találhatók.
Virág: Fehér vagy halványrózsaszín, öt szirmú virágai kora tavasszal, lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak. Bogernyőben állnak, rovarporozta növény, így a méhek számára vonzó.
Talajigény: Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag talajt kedvel. A semleges vagy enyhén savas kémhatás az ideális. A pangó vizet nem tolerálja.
Fényigény: Napos vagy félárnyékos helyet igényel, de a legjobb terméshozamot teljes napfényben éri el.
Vízigény: Közepes vízigényű. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, különösen aszályos időszakban. A termésfejlődés idején is fontos a vízellátás.
Kifejlett magasság: 5–10 méter fajtától és alanytól függően.
Kifejlett szélesség: Koronája jellemzően 4–7 méter átmérőjűre is megnőhet.
Ültetési tőtáv: Minimum 4–6 méter a fák között, hogy elegendő helyet kapjanak a növekedéshez és légáramláshoz.
Gondozás: Évente metszést igényel a korona alakításához, a túl sűrű hajtások eltávolításához és a termőegyensúly fenntartásához. Fontos a betegségek, például varasodás és tűzelhalás elleni védelem. Szükség szerint trágyázás javasolt.
Felhasználása a kertben: Gyümölcsfa sorban, szoliterként vagy gyümölcsös részen. Tavaszi virágzása és őszi lombszíneződése révén díszfaként is megállja a helyét
Télállóság: Jó fagytűrésű, -25 °C-ig ellenálló, de a korai virágzása miatt a tavaszi fagyokra érzékeny lehet.
Társításra javasolt növényfajok:
Lavandula angustifolia (Levendula) – alacsony kísérő, rovarcsalogató, gyomelnyomó hatású
Allium schoenoprasum (Metélőhagyma) – természetes rovarriasztó, gyökérzónában jól társítható
Thymus vulgaris (Kerti kakukkfű) – szárazságtűrő, talajtakaró és illatos aljnövény
Foeniculum vulgare (Édeskömény) – rovarbarát, dekoratív lomb és virág
Achillea millefolium (Cickafark) – hasznos rovarokat vonz, gyógyhatású növény
Felhasználási terület:
Friss fogyasztás, kompót, befőtt, aszalvány, gyümölcslé, pálinka alapanyag. Díszkerti és gyümölcsöskerti felhasználás is jellemző.
